Istenem. Ha belegondolok, hogy erre azt kell mondanom, Régi szép idők.

Mentünk Pestre a Barkasz kisbusszal és meg kellett várni míg a csorda letért előlünk a legelőre. Bámulatos volt ahogy csatlakoztak a házakból. De az még nagyobb csoda volt mind tudta hazafelé, hogy melyik kapu az övé.

Kislány koromban (jó régen) úgy 6-7 éves lehettem mikor falun nyaraltam. Pesti lévén nem is gondoltam, hogy ilyen is van, sétáltam a főuton mikor megjelent a csorda rohantam előlük féltem. Egy kicsit megrázó emlék nekem!

Nem a modern technika, hanem az egészséges élet jellemezte ezt a korszakot, Minden volt, béke szeretet, egymást segítő emberek

Csodás időszak volt. Sokat voltam a nagyszülőknél, és tényleg mindegyik tehén tudta, hogy hol lakik. A kapunál szépen leváltak a többiektől. Utána jött a fejés. Afölösleges,tejet elvittük egy gyűjtőhelyre egy kis könyvvel. Megmérték a zsír tartalmát és bejegyzés került a könyvbe. Ezek mind napi élmények voltak. De a langyos friss tejet utáltam.

És ha elhiszitek ha nem még mindig van olyan hely ahol csordában járnak,íme a fotó amit egy olvasónk küldött.